Árnyéknak lenni

Titkos szerelmem, Santi

Valahol, egy távoli országban egy fiú rólam álmodik. 

2013 nyarán találkoztunk először. Már tudtam, hogy a barátom szakítani fog velem. Már hetek óta aludtam egy kihűlt ágyban. 

Santi értelmi sérült. Vagyis… Talán csak érzékenyebb anyagból gyúrták, mint bennünket. Nehéz megállapítani. Egy nemzetközi táborban találkoztunk, és segítő voltam, ő “segített”. Ő segített. 🙂

Santi nagydarab, kedves, szemüveges ember. Egy ragyogóan intelligens 10 éves egy 30 éves testben. Szeretetre méltó, mókás jelenség, ahogyan örökre megrekedt a kamasz korban, s egyszerre gyerek, nagyapó, és fiatalember. Egy hetet dolgoztunk együtt. Már a harmadik naptól kezdve mindig a kezem alatt sertepertélt. Udvarias volt, kitartó, és ügyes. És természetesen egy szót sem beszélt angolul, mint ahogy én sem tudok spanyolul. Valahogy mégis értettük egymást.

Santi bevitte a könyvemet a szobába, ha kint felejtettem a napon. Egyszer belenyúlt a forró mosogatóvízbe, hogy segítsen. Megcsípte a szúnyog, és én krémet kerestem a nagy, maci kezére. Olyan fiú volt, akit nem lehetett nem szeretni. 

A tábor közepén vettem észre, hogy szent ég, ez a fiú, ez a drága lélek… Szerelmes! Megsúgta nekem angolul. És én öleltem őt. Jól esett a hatalmas, esetlen, ügyetlen szerelem. Nem tudtam, mennyire teszek ezzel jót neki, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet. Engem otthon, ha nem is vártak már, de tartoztam valakihez. És tudtam, hogy megviseli majd az elválás. Hát ölelgettem, amíg lehet. Nem szerelmet éreztem, csak hatalmas tiszteletet, egy értelmileg sérült, de érzelmileg nagyon is épp, naivan, és végtelenül szerető fiú iránt. 

Meglepett, de sírtam a búcsúzásnál. Sírva, elgyengülve öleltem őt. És Santi verset írt rólam, nekem… Spanyolul. Igazi, működő, érzelmekkel teli verset, nehézkes, darabos nagybetűkkel. Csodálatos nőnek nevezett benne. 

Már pár hónapja, hogy szakítottam a barátommal. Egyszer csak jött egy értesítés a Facebook-on. Santi megbökött. Két év alatt kétszer hagyott el a párom, szerettem, bár sokszor furcsán viselkedett, durva volt velem. És Santi kivárta. Két évet várt, hogy megbökhessen. Ő nem felejtett el. Jól eset… 🙂

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!