Árnyéknak lenni

Lehetetlen? Lehetőség!

Ha meg kellene jelölnöm, melyik volt életem legrosszabb éve, 2015. egyértelműen az összeset felülmúlná. Fél év alatt ezer olyan dolog történt, amitől féltem, és amiről azt gondoltam, sosem élem majd túl. Valahogy mégis itt vagyok. És soha nem éreztem még ilyen erősnek magamat. 

Az életem egyetlen, fehér és tiszta lap lett azzal, hogy elveszítettem a férfit, akivel összeszerettem volna kötni a jövőmet. Azt is elveszítettem, aki most iránymutatást adhatna. Az, aki éveken át a legfontosabb támaszom volt, már csak az égből foghatja a kezemet.

De ez a sok veszteség és fájdalom egyben lehetőség is, hogy végre lerázzam magamról a bilincseket, és önmagam legyek. Már nincs tétje. Már nem mondja senki, hogy ne tartsak kutyát, már nem kérnek rá, hogy térjek meg, vagy fejezzem be a sulit. Bármit teszek, csak magamért teszem. 

És valahogy alakulnak a dolgok. Mert érzem, hogy minden mozdulatom egy alkotó munka, és hogy már nem csak sodródva élem az életem. Jó nekem? Nem! De majd lesz!

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!