Árnyéknak lenni

Te kinek az életét élted?

Ma a pszichológusomnak a párkapcsolatomról beszéltem. Feltett egy elég kemény kérdést. “Te kinek az életét élted ebben az időszakban?”

Nagyon egyszerű a válasz. A páromét. A volt páromban felfedeztem azt, aki mindig is lenni szerettem volna. X. megvalósította azt, ami én sosem. Amibe belefogott, abból valami jó sült ki. Alkotott és teremtett. Minden, amibe belefogott, átgondolt volt. A mozdulatai gyakorlottak. 

Ügyetlen voltam mellette. Csapongtam. Ő csodálatos intuícióval vetette bele magát bármibe. Ő mindent csinált, én csupán próbálkoztam. Elkészítettem az ételeket, de nem fűszereztem. Megvásároltam a gyöngyöket, de sosem fűztem láncot. Letöltöttem a videojátékot, de sosem tanultam meg vele igazán játszani. X. szorgalmasan, és összpontosítva keresztülvágott mindenen. Én kapkodva hajszoltam magam előtt a problémákat. 

Mégis X. életét éltem. Ahelyett, hogy egy-egy dologra koncentráltam volna, mindent elvállaltam, és mindenbe belekezdtem, hogy valahogy felvegyem vele a versenyt, hogy én is tökéletesnek, sikeresnek érezzem magam. Kényelmesebb volt X. életét élni, mint a sajátomat, mert ő tele volt sikerekkel akkor is, amikor én otthagyni kényszerültem a magyar szakot, mert a szemeim már nem tudták befogadni a szöveget.

A végén már csak léteztem, tehetetlenül rácsavarodva X. életére. Napokat aludtam át, a szívem megtört és össze-vissza vert. Nem tudtam teljesíteni. Fájt a fejem.

Néha azon gondolkozom, mikor felejtettem el a saját életemet élni? Ki vagyok én, és mit akarok az élettől?

Hát… Jó lesz ezeket 26 évesen végiggondolni újra.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!