Árnyéknak lenni

Egy család ereje

Itthon vagyok, egyedül. Bezárkóztam: barátok között is nehéz néha lenni. Most hiányzik igazán a családom.

Jó lenne egy biztonságos otthonban élni, jó lett volna, ha a szüleim fogják a kezemet, ha több elvárást támasztanak felém. Most, felnőttként már nem örülök, hogy egyke vagyok. 

Egykeként felnőni állítólag jó: az embernek nem kell küzdenie a szülei szeretetéért, mindenből sajátja lehet, és nem kell örökösen osztoznia valakivel. De ez nem igaz. 

Anyukám sokat volt otthon velem, rengeteg időt töltöttünk együtt, sok-sok programot csináltunk. De egy gyerek nem gyerek. Egy gyereket el lehet vinni felnőtt társaságba, ahol csendben ül, vagy rajzol a sarokban. Egy gyereket rá lehet bízni a szomszéd nénire, vagy az idős nagyszülőkre. Egy gyerek elvan egyedül és nem csinál zajt, mert nincs kivel, mivel. 

Azt mondják, az egykék el vannak kényeztetve, de ez sem feltétlenül igaz. Egy gyerek miatt például az ember nem veszi meg a kisebb biciklit (úgyis kinövi), vagy a nagyobb készlet legót. Egy gyerekkel az ember felnőttes nyaralásra megy, és nem gyerekesre. Egy gyerekkel gyógyfürdőbe az akvapark helyett.

Kamasz koromig rengeteg olyasmit láttam, amivel a többi gyerek csak felnőtt korában találkozik. Felolvastak nekem egy könyvtárnyi könyvet, és politika kiselőadásokat hallgattam, már az óvodában is. Egy évesen kezdtem mondatokban beszélni, amikor állítólag ez fizikailag lehetetlen. De talán pont az egykeségem miatt nem tanultam meg, hogyan lehetek önálló, és hogyan törődhetek magammal.

Ha lett volna egy testvérem, talán látom, hogy nem kell minden hülyeségbe belemennem, csak mert a felnőttek úgy gondolják jónak. Hogy nem kell mindig jónak lenni, hiszen a gyerek is lehet fáradt. Talán a szüleim is könnyebben alkalmazkodnak egy gyerek ritmusához. Talán jobb család vagyunk, ha a gyerekeknek is van egy kis ereje, és nem kell beleegyezni mindenbe.

És talán most van egy példaképem, vagy valakim, akiért felelős vagyok. Valaki, akivel megbeszélhetem apuékat, aki ott van velem, amikor mamát kell meglátogatni, és nem nekem, egyedül kell viselnem ezt az egészet. Valaki, akivel ketten már tömeg vagyunk.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!