Pár éve egy fórumon összeakadtam egy sráccal. Eleve nem szeretek a neten ismerkedni – ha az élet sosem sodort közel minket egymáshoz, a mesterséges világ miatt a kapcsolat úgysem működik majd. Erről a fiúról is azt hittem kezdetben, negyvenes, megállapodott családapa, jól esik neki, hogy értelmes válaszokat adok, és velem egy kicsit újraélheti a kamaszkorát. Hát nem…
Belementem egy találkozóba – gondoltam, nem lehet belőle semmi baj, ha beszélgetünk valahol. Amikor megláttam, azt hittem, elájulok. A negyvenes, megbízható apuka helyett egy huszonéves srác állt előttem. Mindennel, amit nem tudok elfogadni egy férfinál, mint férfinál. Megnyugtattam magam, hogy ez nem randi – de szerinte az volt.
Azzal indítottunk, hogy kapásból eltévedt a helyszínen, majd három órát sétáltunk a tűző napon – imádok kirándulni, egy ismeretlennel sokkal szívesebben ülök le egy kávézóban valahol. Végül boroztunk a pusztában – ami akár romantikus is lehetett volna, ha…:
- Megkérdezi előtte, hogy iszom-e alkoholt. (Az első randin nem. Könnyen becsípek. Szeretek kedves, vonzó, és összeszedett, magabiztos, stb. maradni. Nem vagyok prűd, de nekem a kapcsolat arról szól, hogy szeretem azt, akivel vagyok, hogy figyelek rá, tanulom őt, a gesztusait, a mozdulatait. Egyszerűen nem szeretek inni ilyenkor.
- Ha megkérdezi, szeretem-e a fehérbort. (Nem. Nyáron, melegben, kiszáradva nem szeretem a meleg fehér bort.)
- Ha nem egy kődrága, nyilván ajándékba kapott bort hoz el otthonról. (Ne költekezz túl, nem Te vagy.)
Az úton meghallgattam az életét, ami nagyjából arról szólt, hogy céltalanul teng-leng a világban, miután kibukott az egyetemről, de cserébe filozofál, és szereti a keleti ételeket. Előjöttek az excsajok, sztorik a baráti körből, amiknek ő érezhetően csak mellékszereplője, aztán bénázások, átverések, de sehol semmi, amibe belekapaszkodhattam volna, hogy azt mondjam, ezt az embert én tisztelem.
Alig néhányszor találkoztunk még, ebből egyszer belekötött valakibe, másodszor elvitt egy buliba, ahová ő sem volt meghívva, harmadszor meghívott egy étterembe, amire láthatóan nem volt igazán pénze, de utolsó reményében összekuporgatta a pénzt. Közben napjában ezerszer megkérdezte, hogy vagyok. Hogy van a nagymamám. Apukám. A hörcsögöm, a szobanövényem – miközben érdemben sosem tudtunk beszélgetni semmiről. Az utolsó “randi” után éreztem, hogy akárhogy próbálkozom, ezt megette a fene.
Próbáltam aranyosan értésére adni, hogy nem. Nem vagyok túl az exemen, nyakamon van a diplomázás, külföldre készülök egy fél évre, a kisujjam se kíván kapcsolatot. Nem értette. Keresett, virágot hagyott a postaládában, és kilincselt apámnál – aztán egy napon a szomszéd dobta ki az ajtóm elől.
“Miért nem kellek neked?” – kiabálta utánam százszor. Én pedig tudtam, hogy nem mondhatom meg az igazságot.
Hogy taszítasz külsőleg, nem jön be a világlátásod, nem tudok mit kezdeni a dührohamaiddal. Hogy unatkozom melletted, mert én az életemet aktív tanulással töltöm, te pedig semmit nem olvastál fantasyn is müllerpéteren kívül. Hogy nem tudok veled társaságba menni, mert hülyén viselkedsz, hogy utálom a fehérbort és a parfümöt, nem vagyok vegetáriánus, és nem tudok helyetted vigyázni a pénzre. Hogy fontosabb a munkám és az, hogy közösen haladjunk az életben, mit az, hogy jópofizzunk valahol.
Néha elgondolkozom. Talán nem kellett volna belemennem egy második találkozásba, talán az elején meg kellett volna mondanom, hogy egyedülálló nő vagyok, de nem, nem keresek minden áron kapcsolatot. De a kérdést ugyanígy megkaptam volna, és ugyanígy azt hallgattam volna:
- Miért nem kellek neked?
- Miért döntesz az első benyomás alapján?
- Miért dobsz el magadtól valamit, ami jó neked?
Srácok… Álltam én is a másik oldalon. Tudom milyen. De ha nem kellettek, el kell menni. Megsiratni, ha kell, de nem küzdeni tovább. Eljönni, és örülni annak, hogy vége lett. Hogy nem mentetek bele egy kompromisszumba, nem húztátok az időt egy “csakazértis” kapcsolatban.
Nekem megmondták, miért nem kellek. Csak rosszabb lett utána. Menjetek! Okoljátok a csajt! Nektek jobb!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: