M\u00e1sf\u00e9l h\u00f3napja megpr\u00f3b\u00e1ltam elhagyni a gy\u00f3gyszerem. A pszichi\u00e1terem \u00e9s a pszichol\u00f3gus is t\u00e1mogatott: fiatal vagyok, sz\u00e9pen haladok, ebb\u0151l m\u00e9g sok j\u00f3 kis\u00fclhet.\u00a0<\/p>\r\n
Sajnos nem s\u00fclt ki bel\u0151le sok j\u00f3. Az els\u0151 hetek nagyon j\u00f3l siker\u00fcltek. Fokozatosan vont\u00e1k meg t\u0151lem a gy\u00f3gyszert, \u00e9s \u00e9n szinte \u00e9szre sem vettem semmit. Egy h\u00f3nap alatt elhagytam a tablett\u00e1t teljesen, \u00e9s nem is volt baj. Minden sz\u00e9pen ment, \u00e9lveztem, hogy megint mehetek fegyveres edz\u00e9sre.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n elj\u00f6tt a m\u00e9lypont. El\u00e9g volt egy kis munkahelyi stressz, \u00e9s egyik \u00e9jszaka az agyamnak csak az egyik fele \u00e9bredt fel. Azt\u00e1n elszabadult a pokol, \u00e9s cs\u0151st\u0151l j\u00f6ttek a negat\u00edv gondolatok.\u00a0<\/p>\r\n
Lehet, hogy egy\u00fctt \u00e9lek egy pszichi\u00e1triai betegs\u00e9ggel, de \u00e9n alapvet\u0151en vid\u00e1m term\u00e9szet\u0171 vagyok. Mindig is vid\u00e1m voltam, \u00e9s minden apr\u00f3 dolognak tudok \u00f6r\u00fclni. Van p\u00e9ld\u00e1ul egy olyan pillanatnyi eml\u00e9kem p\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151ttr\u0151l, hogy s\u00e9t\u00e1ltam egy j\u00f3t, k\u00e9sz\u00edtettem itthon forralt bort, betakar\u00f3ztam, \u00e9s n\u00e9ztem a h\u00f3es\u00e9st, t\u00f6k egyed\u00fcl, \u00e9s csak szimpl\u00e1n nagyon boldog \u00e9s el\u00e9gedett voltam. De \u00f6r\u00fcl\u00f6k a leveleknek, a szomsz\u00e9d n\u00e9ni mosoly\u00e1nak, annak, hogy mosolyognak a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, s\u00e1rga t\u00f6k\u00f6k a z\u00f6lds\u00e9gesn\u00e9l.\u00a0
Azt\u00e1n a m\u00falt h\u00e9ten elment\u00fcnk egy kir\u00e1ndul\u00e1sra egy nagyon kedves bar\u00e1tommal. Minden t\u00f6k\u00e9letes volt. Csod\u00e1latos, m\u00e9ly besz\u00e9lget\u00e9sbe bonyol\u00f3dtunk, az \u0151sz erd\u0151 ezernyi sz\u00ednben j\u00e1tszott, elk\u00e9pzelhetetlen\u00fcl sz\u00e9p, napos id\u0151nk volt, r\u00e1ad\u00e1sul a nagyon-nagyon szeretek mozogni, pl\u00e1ne sok\u00e1ig, friss leveg\u0151n...<\/p>\r\n
De valahogy nem tudtam \u00f6r\u00fclni.\u00a0<\/p>\r\n
Nagyon furcsa \u00e9rz\u00e9s volt bennem. Mik\u00f6zben magamban h\u00e1l\u00e1t adtam a sok csod\u00e1\u00e9rt, amit l\u00e1ttunk, \u00e9n egy\u00e1ltal\u00e1n nem voltam boldog. Csak az agyar \u00e9rz\u00e9kelte a sz\u00e9ps\u00e9get, a sz\u00edvem szenvedett, azt mondta, hogy nem \u00e9rdemlem meg ezt a sok sz\u00e9ps\u00e9get, hogy felesleges vagyok, hogy nem kir\u00e1ndulnom k\u00e9ne, hanem dolgozni... Ezernyi negat\u00edv gondolat, \u00f6r\u00f6m\u00f6m hely\u00e9n. Elfelejtettem \u00f6r\u00fclni!<\/p>\r\n
Ez volt a m\u00e9lypont. M\u00e1snap bejelentkeztem az orvoshoz, \u00e9s vissza\u00e1lltam a gy\u00f3gyszerre. Soha t\u00f6bbet nem akarok m\u00e1r leszokni r\u00f3la, hacsak azt nem mondj\u00e1k, hogy musz\u00e1j. Ezt most nem az\u00e9rt \u00edrom le, mert b\u00e1rmilyen m\u00f3don rekl\u00e1mozni szeretn\u00e9m a gy\u00f3gyszeres kezel\u00e9st, de szeretn\u00e9m megmutatni, hogy milyen is bel\u00fclr\u0151l \u00a0ez az \u00e1llapot. Hogy a depresszi\u00f3 v\u00e9gre ne egy stigma legyen, hanem egy betegs\u00e9g.<\/p>\r\n
A depresszi\u00f3t sosem k\u00e9rtem. Nem is sejtettem, hogy egyszer el\u00e9rhet engem. A \"legs\u00f6t\u00e9tebb\" kamaszkori id\u0151szakom eml\u00e9kk\u00f6nyveiben, t\u00e1bori napl\u00f3iban minden ismer\u0151s\u00f6m ilyesmiket \u00edr r\u00f3lam: \"Te vagy a mosoly \u00e9s a nyugalom.\" \"Nevess sokat, mert j\u00f3l \u00e1ll.\" \"Maradj mindig ilyen vid\u00e1m, kedves, mosolyg\u00f3s.\"<\/p>\r\n
Szorongtam, de k\u00e9zben tartottam a probl\u00e9m\u00e1t, pr\u00f3b\u00e1ltam b\u00e1tran \u00e9lni. \u00a0Azt\u00e1n egyszerre t\u00f6rt\u00e9nt valami, \u00e9s megsz\u0171nt az \u00f6r\u00f6mre val\u00f3 k\u00e9pess\u00e9gem. A vil\u00e1g elsz\u00fcrk\u00fclt, bennem pedig egy rem\u00e9nytelen f\u00e1jdalom k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, ami sosem akart enyh\u00fclni. Sosem akartam rossz lenni, s\u00edrni, megterhelni a csal\u00e1domat.\u00a0<\/p>\r\n
Nem \u00fagy j\u00f6tt, hogy unatkoztam, \u00e9s kital\u00e1ltam magamnak a depresszi\u00f3t. Csak \u00fagy, egyszer\u0171en ott volt. \u00c1lltam a vas\u00fat\u00e1llom\u00e1son a kedvenc helyemen, ahol a v\u00e9gtelenbe futnak a s\u00ednek, viszont \u0151sszel nagyon sz\u00e9p rajtuk a f\u00e9ny. \u00c1lltam ott, \u00e9s azon kaptam magam, hogy nem gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6m, hanem \u00e9geti a sz\u00edvemet a szomor\u00fas\u00e1g, hogy ott vagyok a vonatmeg\u00e1ll\u00f3ban, \u00e9s nem tartok sehov\u00e1.\u00a0<\/p>\r\n
Nem, cseppet sem volt \u00f6r\u00f6mteli, mikor nem mertem felkelni az \u00e1gyb\u00f3l, mikor veszekedtem a sz\u00fcleimmel, mikor v\u00e9gigs\u00edrtam az unokatestv\u00e9rem esk\u00fcv\u0151j\u00e9t, mikor nem tudtam felkelni akkor, mikor \u00fagy hallottam, hogy apu seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt kiab\u00e1l.\u00a0<\/p>\r\n
Minden depresszi\u00f3s peri\u00f3dusomban pozit\u00edvan gondolkodtam, csak k\u00f6zben szorongtam \u00e9s s\u00edrtam, mert m\u00e9g a pozit\u00edv gondolat is rosszul esett. A depresszi\u00f3s id\u0151szakokban v\u00e9gig dolgoztam, n\u00e9ha \u00fagy, hogy potyogtak a k\u00f6nnyeim. Sosem \u00e1lttam ott, hogy \"depresszi\u00f3s vagyok, hagyj b\u00e9k\u00e9n\", hanem igyekeztem teljes\u00edteni, harcolni a koncentr\u00e1ci\u00f3zavarral, az ev\u00e9szavarral, az \u00e1lland\u00f3 \u00e1lmoss\u00e1ggal. De a depresszi\u00f3 ott volt.\u00a0<\/p>\r\n
Amikor megkaptam a gy\u00f3gyszeremet \u00e9s v\u00e9gre \u00f6r\u00fclhettem! Elm\u00faltak az irracion\u00e1lis f\u00e9lelmeim. A vil\u00e1g sz\u00ednes \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 lett. Tal\u00e1lkozni tudtam a bar\u00e1taimmal. Dolgozni tudtam, leveleket \u00edrni, t\u00e1nc\u00f3r\u00e1t venni, \u00f3r\u00e1kig j\u00e1tszani az unokah\u00fagaimmal, szeretni \u0151ket...
Persze a t\u00e1rsadalom m\u00e1sk\u00e9ppen v\u00e9lekedik a depresszi\u00f3r\u00f3l \u00e9s az antidepressz\u00e1nsokr\u00f3l, h\u00e1t \u00e9n mindent meg akartam tenni, hogy senki ne tudja: gy\u00f3gyszerrel \u00e9lek.\u00a0<\/p>\r\n
Azt hittem, ha leszokom a gy\u00f3gyszerr\u0151l, jobb lesz, \u00e9s \u00fajra a norm\u00e1lisok t\u00e1bor\u00e1ba tartozom majd, de nem...<\/p>\r\n
\u00c9ppen ez\u00e9rt soha t\u00f6bb\u00e9 nem hagyom abba a gy\u00f3gyszer szed\u00e9s\u00e9t, hacsak az orvosaim kifejezetten azt nem mondj\u00e1k, hogy t\u00f6bb\u00e9 nem megy.\u00a0<\/p>\r\n
Tudom, hogy a gy\u00f3gyszerek miatt rengeteg dologb\u00f3l kimaradok, hiszen kap\u00e1sb\u00f3l alkalmatlan vagyok az \u00f6sszes pszichol\u00f3giai alkalmass\u00e1gi tesztet. Tal\u00e1n gyerekem sem lehet majd, mert a szervezetemben elrakt\u00e1roz\u00f3dnak a m\u00e9reganyagok. Tal\u00e1n egyszer az agyam v\u00e9gk\u00e9pp f\u0171r\u00e9szporr\u00e1 v\u00e1lik. De nem \u00e9rdekel.\u00a0<\/p>\r\n
\u00c9n \u00e9lni szeretn\u00e9k. \u00d6r\u00fclni a kir\u00e1ndul\u00e1soknak, seg\u00edteni a bar\u00e1taimnak, s\u00fctni-f\u0151zni, sportolni, szexi fot\u00f3kat k\u00e9sz\u00edtettni magamr\u00f3l, kipr\u00f3b\u00e1lni valami szuper manik\u0171rt...<\/p>\r\n
\u00c9n hatni szeretn\u00e9k. Rengeteget dolgozni, alkotni, teremteni. J\u00f3l v\u00e9gezi a munk\u00e1mat, megb\u00edzhat\u00f3an, 110%-os hat\u00e1sfokkal, \u00f6r\u00f6mmel.\u00a0<\/p>\r\n
\u00c9n csal\u00e1dtag szeretn\u00e9k lenni. Seg\u00edteni az id\u0151s\u00f6d\u0151 sz\u00fcleimet, vigy\u00e1zni a nagymam\u00e1mra, nem kihagyni a k\u00f6vetkez\u0151 esk\u00fcv\u0151t.\u00a0<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
Ha a gy\u00f3gyszer csak 5 j\u00f3 \u00e9vet ad, a \u00f6t j\u00f3 \u00e9v lesz. Ha ut\u00e1na a pokol j\u00f6n, akkor kib\u00edrom. De el\u0151tte szeretn\u00e9k k\u00f6r\u00fcln\u00e9zni a mennyorsz\u00e1gban.\u00a0<\/p>","type":"rich"}